Túl vagyunk a második elődöntőn, melyben 16 dal lépett fel a színpadra. Az elsőhöz képes unalmas és középszerű volt. Nagy része a verseny dalok voltak olyan lehangoló, lepukkadt állapotban.

A sort a dán dal kezdte, ami a Breaking My Heart címet viseli. Az előadó kisértiesen hasonlított Azahriah-ra, mármint a frizura stílusa miatt.. A dal hát eléggé elcsépelt minősége volt.

Aztán jöttek az örmények a dánokhoz hasonló szerelmes témában, nem más mint a Future Love című szerzemény, ami picit közepes volt. De annak ellenére a szerelmes szám párbaj győztese az örmények dala lett. Később Románia jött a D.G.T. (Off and On) című szám. Mindig megszoktuk, hogy románok jobb számot küldtek, de az idei az előzőekhez hasonlóan silány minőségűek lettek, valamint a szám üzenete nem eléggé jött át az emberekben, ezért nem jutott tovább a döntőbe és kiesés lett a vége. A román dal után az Észtország dala jött a Alika címmel, ami magyarul Hidakat jelent. Valahogy ez volt 2015-ös versenynek a mottója az, hogy “Építsünk Hidakat”. Na jó, viccet félretéve a dal annyira nem olyan hangulatos, hanem egyfajta balladaként lett volna becsomagolva.

És jöttek a belgák, Gustaph-fal az élen, ugyanis a Because of You című szám egy felszabaduló dal, ami azon segített, hogy ne légy szomorú. Gustaph olyan stílust képviselt, mint anno George Michael, ezért lett személyem szerint az új generációs George Michael, pláne borostával és kalappal. A Ciprusiak olyan címet választottak a dalnak, hogy Break a Broken Heart, ami majdnem hasonlít a dán dal címéhez, de csak annyi eltérés, hogy másképpen van írva a cím. A dal inkább a szakítos irányba megy, ami egyszerű történet lenne.

Az izlandi dal egyfajta energiát akart tölteni belénk a Power című dallal, ami hát rosszul sikerült, így meglett a kiesés eredménye, vagy nem jutottak tovább a döntőbe. Eléggé unalmas volt a hangulata. Az izlandi dalt követte a görög dal, ami a What They Say a címe, de sajnos ez sem volt jó szám, sőt csalódás volt, amit a dalverseny előtti hónapokban hallgattam YouTube-on és a Spotify-on, annyi, hogy az audió változattól eltér a hangsúlya a dalnak. Majd még elcsépeltebb dala a lengyelektől, még hozzá a Solo (nem a Clean Bandit változat). A dallal az a baj, hogy túlságosan is unalmas volt, én helyükben nem jutattam volna tovább döntőbe, hanem San Marino, vagy a Grúzia dalát. Hiába van a lengyeleknél az a Blanka-hype, de ez akkor is rossz volt.

Ezzel szemben a Szlovénia jobb hangulatos dalt hozott a Joker Out című dalt, ami sokkal lázadóbb, valamint fiatalos és populáris erőssége volt. Jöttek a grúzok az Echo című dallal, ami Blanka dalánál jobb volt, valamint, jobb volt a tartalma és a kiegyensúlyozottsága. Meg persze a szövege is, meg a szövegkörnyzete is. A grúzokhoz hasonlóan San Marino is jobb dalt tudott produkálni, mint a lengyel Blanka. A Like an Animal című dala igen tartósabb. A dal a kiesés ellenére is jobb formát öltött szövegben és üzenet közvetítésben is. Az osztrákok dalban tette fel a kérdést, hogy “Ki a fene az az Edgar?” (eredeti cím: Who the Hell Is Edgar?). Ez a dal picit olyan Billie Eilish stílust képvisel, de attól függetlenül saját stílusú is egyben. Teya és Selena szombati döntőben is feldobja a kérdést, hiszen megérdemelten jutottak tovább.

Aztán az albánok jóvoltából kaptunk egy nem mindennapi családi hangulatot. Életem először láttam egy komplett családot a dal verseny színpadán. Albina és Kelmendi család a Duje című dalal adtak tanácsot, hogy milyen fontos szeretet, azt ki mutatni mások iránt. Ez igazán kölcsönös tisztelet. Megérdemelten jutottak döntőbe. A litván Monika Linkyté a Stay című dalban mondta, hogy miért kell maradni. A dal egy is-is kategóriás, vagyis hol jó, hol pedig rossz. De attól függetlenül megérdemelt döntőbe jutás volt.

A sort Ausztrália zárta a Voyager együttessel, akik a rock dalukkal elhozták az igéretet a földre. A Promise egy jobb dal volt, az együttes is jobban összehangolódtak, valamint jobb volt az üzenet tartalma. A dalt ismét hallhatjuk szombaton, az ellenfelük a német rockbanda lesz.

A dalok után jött a hat automatikus döntős ország másik felének bemutatása, vagyis Spanyolország, Ukrajna és Egyesült Királyság dala mutatkozott be. Bevallom, hogy a hat ország dalára is kíváncsi vagyok szombaton. Az jöttek az extra produkciók ideje, vagyis Luke Evans és Mariya Yaremchuk, OTOY és a Zlata Dziunka. A legjobb szerintem a Mariya Yaremchuk produkciója volt. Mariya volt az, aki 2014-ben ő képviselte Ukrajnát a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon Koppenhágában a Tik-Tock című dallal.

Aztán zárásként jött a legizgalmasabb, vagy legfájóbb pillanat az, hogy ki jut be a döntőbe és ki esik ki. Bejutott a döntőbe Szlovénia, Örményország, Észtország, Belgium, Ciprus, Lengyelország, Ausztria, Ausztrália, Litvánia és Albánia, míg Dánia, Románia, Izland, Görögország, Grúzia és San Marino kiesett, így számukra véget ért az Eurovíziós Dalfesztivál. Legjobban Grúziát és San Marinot sajnálom a legjobban, hiszek ők is legjobbat hozták ki magukból.